Szatmári Orsi világbajnok versenytáncos, egy tánciskola és –egyesület alelnöke mindössze 24 évesen. Arról beszélgettünk, hogy az a kilenc éves kislány, aki gyermeki kíváncsisággal besétált a helyi közösségi házba az első táncórájára, hogyan is jutott el idáig?

Mikor jöttél rá arra, hogy komolyabban szeretnél a tánccal foglalkozni?

9 éves koromtól kezdve folyamatosan táncoltam, de igazából a páromnak köszönhetem ezt a lépést. A gimnázium után elkezdtem egyetemre járni, turisztika-vendéglátás szakon tanul-tam, meg se fordult a fejemben, hogy tánctanár legyek. A táncpárom nagyon szeretett volna ezzel foglalkozni, itt, Szentgotthárdon, a szülővárosában, így leköltöztünk Gotthárdra, és beszálltam én is: megalapítottuk ...

1. Az embereknek sosincs idejük semmire, csak másokat fikázni.
2. Ha valaki valamiben jó, arra rögtön rá kell kontrázni, nem lehet simán gratulálni ahhoz, amit elért.
3. Ha már gratuláció (eljegyzés/házasság/gyerek): ha 10 éve nem beszéltek, ha utálják egymást, akkor is röpködnek a szívecskés gratulációk a bejegyzés alatt.
4. Az emberek nagy része nem tud különbséget tenni lájk és megosztás opció között.
5. És komolyan veszi az összes kvízes baromságot, hogy mi volt előző életében és milyen szuperhős lenne.
6. A közösségi médiában olyan dolgokat osztanak meg nyilvánosan, amit még a saját szobámban is csak a fiók mélyén őriznék.
7. Csak azért követnek másokat, hogy kiélhessék kommenthuszár hajlamaikat.
8. Semmi sem szent ...

– Szia, mi van veled? Teljesen eltűntél! Még mindig vizsgázol? – érdeklődő, örömteli vigyor egy szaktársam, barátnőm arcán, akit kb. három hete nem láttam.

– Jaj, nem, másfél hete végeztem! – ráztam a fejem mosolyogva.

– Áh, értem már! Pasi van a dologban, ugye? Akkor szoktál így eltűnni… – egy sokat sejtető tipikus női pillantás, és egy alig látható kacsintás.

Szerelem? Az lenne?

Az egész egy szemináriumi dolgozattal kezdődött. Arra még emlékszem, hogy kiválasztottam a dolgozat témájául szolgáló verset – a következő emlékem pedig az, hogy ülök a könyvtárban a padlón, fülig elmerülve Ady leveleiben.

Eredetileg egy Hatvany Lajosnak címzett irományt kerestem, a Hunn, új legenda című vers ...

Nem, nem az. Akkor sem az, ha Ady idejében sem 142 évvel korábban íródott műveket olvastak, mint például Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico geographica című művét. Amit nyilván azért sem olvastak, mert akkoriban, ha az ember nem költő-műfordító volt, már nem tudott ilyen szinten latinul, és mert, már csak a címéből kiindulva, baromi unalmas volt. (Bocsánat! :D)

Ady, Kosztolányi, Karinthy műveiről viszont sok minden elmondható, de az nem, hogy unalmasak lennének. Rengeteg írásuk van, vers és próza egyaránt, ami olyan témát dolgoz fel, ami még most is aktuális. Vagy egyszerűen szép, és nem túlságosan szép , ami hétköznapi olvasásra már befogadhatatlan.

Félreértés ne essék: nem KÖTELEZŐ klasszikusokat olvasni, és ...

Én voltam az ő babikája (és a húgom, természetesen). A legügyesebb, a legtehetségesebb, a csillagom , akinek a rajzai halomra álltak a vitrinben és polcon, és aki mindig rajzolt valami szépet a Papának. Aki minden bizonnyal valami csodálatos karriert fut majd be, akármilyen szakmát is tűzzön ki céljául, hiszen ő a Papa szeme fénye. Most pedig ott tartunk, hogy egy hangzatos, „menj a pics.ba az anyáddal együtt!” mondattal rám vágja a telefont.

Emlékképek villannak be a gyerekkoromból. Magas volt és pocakos, mindig borostás, és mindig visítottunk, hogy: Papa, szúúúr! Tetoválás volt a karján, egy évszám, egy átszúrt szív és egy név, és nagyon menőnek tartottam, és mindig kerestem a mintákat a karját borító szőr alatt. Ha az ...

Gyerekek még, egymásba szeretnek,
Elhiszik, hogy örökké együtt lesznek,
Hiszen minden olyan csodálatos,
Miért kéne az elmúláson töprengeni - már most?
Soha nem éreztek még ilyet,
Az hiszik, ilyen villámcsapás többet nem lesz,
Minden annyira összecseng,
Annyira egész, annyira kerek,
És eltart ez egy évig is,
Pont azért, mert gyerekek,
Nem keresik tudatosan a társukat,
Csak megszeretik azt, akitől a szívük lángra kap,
Nem gondolnak hosszú évekkel előre,
Gyerekek, család, külföld: nem tudják mi lesz belőle,
Nem keresik tudatosan a másik hibáit,
A súrlódási pontokat, a buktatók buckáit,
Azt keresik, ami jó, amiben összehangoltak,
De az élet nem ennyire szép és igaz.
Egy év múlva összevesznek valami hülyeségen,
Hogy ki hova teszi a ...

A pornó bizonyos körökben még mindig óriási társadalmi tabu, amiről mindenki tud, amit „mindenki” nézett már, de senki nem beszél róla – ha elmúlt 15 éves, és talált jobb témát a hencegéshez minthogy „milyen kemény pornót látott az este”.

Persze, a mi pasink biztos nem néz felnőtt filmeket, ugye? Pedig a nagy számok törvénye alapján igen. A Videán például a legnézettebb videónak felnőtt kategóriában két millió fölött van a nézettsége, míg film/animáció és vicces témában bő másfél, illetve alig egy millió megtekintésről beszélhetünk. elgondolkodtató, igaz? Nincs is ezzel baj, amíg a pornó nem megy a párkapcsolat rovására – amíg a pasi bevon minket is a szexuális életébe, játékaiba, nem pedig lezavarja ...

– Szatyrot számoljak hozzá?
– Mert mit gondolt, hogy a kezemben viszem el?!
– Nem, de lehet önnél szatyor, ezesetben nem kell vásárolnia.
– Igaza van, ne adjon szatyrot, majd végigsétálok vele az utcán, hogy mindenki lássa! Még ilyet, az eszem megáll, fizetni a szatyorért...
*Fizet, elpakol, elindul*
– VISZONTLÁTÁSRA!
– Velem biztos nem aranyom!
– Hát, nekem nem fog hiányozni...!

Álljunk meg egy szóra, és tisztázzuk: az, hogy valaki nyugdíjas, az csak annyit jelent, hogy betöltött egy bizonyos életkort. Nem jogosítja fel arra, hogy azért mert a világ változik, bunkó legyen valakivel, aki csak a munkáját végzi, és teljesen normális hangnemben felteszi neki azt a kérdést, amit minden vásárlónak.

Az, hogy valaki nyugdíjas, nem ...

Ha elmúlik a szerelem, vagy az egyik fél valami megbocsáthatatlan dolgot tesz, vagy esetleg mindkettő más irányba változik és fejlődik, akkor előbb-utóbb szakítanak. Tisztázzák, hogy már nem azonosak a céljaik, vagy nem azt érzik egymás iránt, amit korábban, és lezárják a kapcsolatot. A barátságban miért nem tesszük ezt?

Nem minden baráti kapcsolat tölt be fontos szerepet az életünkben: mindenkinek vannak olyan haverjai, akik többek puszta ismerősnél, kollégánál, de nem „testi-lelki jóbarátok”. (Ez a kifejezés egyébként honnan ered? Jobban végiggondolva kicsit fura…) Vannak azonban olyan barátságok, amik meghatározó szerepet töltenek be az életünkben, akár egy párkapcsolat. Gyerekkori barátságok, osztály- vagy ...

A Valentin-nap talán az egyik legmegosztóbb ünnep, legalábbis itthon. Amerikában hatalmas kultusza van, természetes és megszokott a felhajtás. Magyarországon az ember vagy imádja, vagy utálja. Utálhatja, mert szingli, vagy hazafias érdekekből is, miszerint nincs szükségünk amerikai szokásokra, és utálhatja azért is, mert egy nagy lehúzásnak tartja. És persze ott vannak a "nem csak évente egy nap kell szeretni a másikat!"-tábor lelkes résztvevői.
Tizenkét-tizenhárom évesen, ábrándos kamaszként, amikor minden héten más fiúba voltam a szerelmes, a tüsi hajam és a nagy pofám mögött másra se vágytam, mint hogy valaki meglepjen Valentin-napon egy szívecskés plüssmacival. Valószínűleg beértem volna azzal is, ha nem az aktuális heti szőke ...