13 dolog, amire a közösségi média tanított meg
- Az embereknek sosincs idejük semmire, csak másokat fikázni.
- Ha valaki valamiben jó, arra rögtön rá kell kontrázni, nem lehet simán gratulálni ahhoz, amit elért.
- Ha már gratuláció (eljegyzés/házasság/gyerek): ha 10 éve nem beszéltek, ha utálják egymást, akkor is röpködnek a szívecskés gratulációk a bejegyzés alatt.
- Az emberek nagy része nem tud különbséget tenni lájk és megosztás opció között.
- És komolyan veszi az összes kvízes baromságot, hogy mi volt előző életében és milyen szuperhős lenne.
- A közösségi médiában olyan dolgokat osztanak meg nyilvánosan, amit még a saját szobámban is csak a fiók mélyén őriznék.
- Csak azért követnek másokat, hogy kiélhessék kommenthuszár hajlamaikat.
- Semmi sem szent nekik: se gyász, se gyerek.
- „A remény hal meg utoljára” – nem, a megmondóemberek a világhálón.
- Az új kommunikációs forma a zenékkel, idézetekkel történő üzengetés – általában az exnek.
- Emberek csak azért vannak, hogy a te önbizalmadat növeljék – a világ legnagyobb kliséivel, amik teljesen elérik, hogy még véletlenül se nézz magadba, hogy hátha te b.sztál el valamit.
- A pozitív gondolkodás újabban azt jelenti, hogy boldog-boldogtalannak a képébe a nyomjuk naponta egy rakás poszttal, hogy mi mennyire jól érezzük magunkat, miközben otthon a család a falra mászik tőlünk.
- Nincs olyan, hogy túl sok. Ha 600 képet akarsz feltölteni egy kétnapos olaszországi kiruccanásról, megteheted. Hogy hány embert érdekel ez ilyen mennyiségben, az már más kérdés.
