A Valentin-nap talán az egyik legmegosztóbb ünnep, legalábbis itthon. Amerikában hatalmas kultusza van, természetes és megszokott a felhajtás. Magyarországon az ember vagy imádja, vagy utálja. Utálhatja, mert szingli, vagy hazafias érdekekből is, miszerint nincs szükségünk amerikai szokásokra, és utálhatja azért is, mert egy nagy lehúzásnak tartja. És persze ott vannak a "nem csak évente egy nap kell szeretni a másikat!"-tábor lelkes résztvevői.
Tizenkét-tizenhárom évesen, ábrándos kamaszként, amikor minden héten más fiúba voltam a szerelmes, a tüsi hajam és a nagy pofám mögött másra se vágytam, mint hogy valaki meglepjen Valentin-napon egy szívecskés plüssmacival. Valószínűleg beértem volna azzal is, ha nem az aktuális heti szőke hercegtől jön, hanem a két héttel korábbitól...
Egy-két évre rá lett barátom, tűkön ülve vártam a rózsaszín ünnepet, mire ő közölte: az amerikai szokásokat ellenző tábort erősíti, és a max amit ki tudtam taposni belőle, az egy szívecskés üzenet volt. Ennél mondjuk sokkal jobb húzása volt, mikor szűk egy hónapra rá nőnapon közölte, hogy amíg nem vagyok 18, nem vagyok nő, úgyhogy nem kapok virágot... De erről majd egy másik bejegyzésben.
Mikor végzős gimnazista voltam, néhány nappal Valentin-nap előtt az egyik srác random felmérést készített az osztályban a témáról. Ami kb. annyiból állt, hogy: "Halljátok, ki a f.szom ünnepli ezt a tré napot?" Néhány csajszi feltette a kezét, ezek után a kérdező hozzám fordult. Néhány hónapja voltunk együtt Élettel, állandóan együtt lógtunk (anyukám nagy örömére), imádtuk egymást, nekünk minden nap Valentin-nap volt, így nem kerekítettünk nagy feneket a dolognak. Nem is találkoztunk aznap, mert úgy emlékszem, szerdára esett, azt pedig ki nem mondott megegyezés alapján mindig otthon töltöttem, hogy a szüleim is lássanak néha.
Idén először fogunk valentinnapozni. Öt év kellett hozzá, hogy elgondolkozzak: a születésnapunkon, névnapunkon ünneplünk, az évfordulónkon is, miért ne tehetnénk ezt a szerelem napján? Ettől még szeretem Őt az év többi napján is. De ha az ember évek óta együtt van a párjával, hajlamos megfeledkezni róla. Belemerülünk a hétköznapok szürkeségébe, és nem lepjük meg egymást kedves apróságokkal. Minden ünnepelésre lehetőséget adó alkalmat meg kell ragadni, hogy színt vigyen az emlék a hétköznapokba.
És ez nem azt jelenti, hogy horribilis összegeket kell elkölteni arra, hogy egy óriási tortában bevigyenek a párod munkahelyére, ahol aztán boldog-boldogtalant beterítesz tejszínhabbal, mikor kiugrasz a háromemeletes süteményből azt kiáltva: BOLDOG VALENTIN-NAPOT SZERELMEM! Ez csak azt jelenti, hogy kicsit különlegessége teszitek a napot vagy az estét. Elmentek valahova, vagy otthon csaptok gyertyafényes vacsit, esetleg valami aprósággal kedveskedtek a másiknak. El is lehet szökni egy hétvégére ebből az alkalomból, ha van rá lehetőség.
Nem kell súlyos pénzeket költeni, hiszen pontosan tudjuk, hogy milyen apróságok teszik őt boldoggá. Csak egy kicsit kell odatenni magunkat, kicsit jobban figyelni a másikra, és éreztetni vele, hogy különleges és fontos. Mert az egy dolog, hogy mivé vált ez az ünnep, mivé tette a kereskedelem, de alapvetően erről szól: rólatok.

Kép forrása: Pinterest