Április óta tudatosan kerültem a politikai témájú cikkeket a neten. Átfutottam, ha szembejött, de nem igazán foglalkoztam vele; a szavazás után kicsit kiégtem a témában. A rabszolgatörvényről is csak a kollégáimon keresztül értesültem.

De ma reggel szembejött velem egy hétfői címszalag az Indexen, hogy valamelyik fejes szerint a magyar munkavállalók azért mennek külföldre dolgozni, mert ott több túlórát vállalhatnak, és a rabszolgatörvénnyel túlóratörvénnyel ezt a problémát óhajtják orvosolni.

Ilyen bevezető után a cikket már nem nyitottam meg. De rögtön felébredtem a szokásos reggeli „valaki adjon már kávéééét” állapotomból.

HOGY MI VAN? A túlóra kérdést úgy javítjuk, hogy a cégeknek újabb lehetőséget ...

Szombaton volt a tél első napja: kellemes, nulla fok körüli, száraz, ideális téli hőmérséklet, apró szállingózó hópihékkel. Az első hivatalos napja pedig hétfőn. Mert nincs tél addig, amíg nem estem le a kertben a lépcsőn. :D Mindenkit, aki látta már a lépcsőnket, megnyugtatok: jól vagyok. Élet is, pedig hajnalban ő is dobott egy seggest, az emeleten még felálomban is hallottam a puffanást. Az már nem jutott el az agyamig, hogy ő azért velem ellentétben nem szokott csak úgy leesni a lépcsőn, tehát valószínű, hogy le van fagyva... :D

Ilyenkor szívet melengető nosztalgiával gondol az ember a panelházak áporodott levegőjű lépcsőházára, benne a szocializmust idéző, színéből és állapotából ítélve abból a korszakból ...

Szokták mondani, hogy egy panelban sosincs egyedül az ember: valaki biztosan fúr, éli a nemi életét vagy neveli a gyerekét, nehogy bárki magányosnak, elhagyatottnak érezze magát.

Hát vidéken ez másképp van. Persze átlagos esetben itt is vannak az embernek szomszédjai, de minket az a szerencse ért, hogy 95 lépcsővel lejjebb laknak, mint mi. :D Ergó lehet üvöltetni a zenét, kiabálni a kutya után (bár ezt speciel az egész falu hallja néha szerintem), és a filmeket is nyugodtan nézhetjük mozihangerővel, ha épp úgy tartja kedvünk…

A dolog másik oldala, hogy amikor csend van, akkor viszont NAGYON. Kertesházban nőttem fel, de 19 évig szinte sosem voltam egyedül, tesóim, Anyukámék, a Mama, és sokáig nagybátyám is velünk lakott. Külön ...

Nem igazán vagyok jóban a reggelekkel, főleg, ha nyolc óra előtt kezdődnek. Néha utána se... Lássuk, hogy néz ki ez az amúgy is hátrányból induló napszak Pesten. Felkelsz. Indulás előtt olyan húsz perccel, amiből még tízet az ágyban fetrengve töltesz. A fennmaradó tízben magadra kapkodod az előző este kikészített ruháidat, gyors fogmosás, szintén előre összecsomagolt tatyó vállra, és a század menetkész. Kigaloppozol a HÉV-állomásra, ahol hozzád hasonlóan mindenki fülig sálba tekerve mogorván, de maximum semleges arckifejezéssel ácsorog. A beérkező szerelvényre szépen felgyömöszölődik mindenki, kapaszkodni nem kell, elesni úgysem tudsz, általában annyian vannak. A metróaluljáróban megveszed a kávét és a pogácsát ...

Néha hiányzik Pest. Nem olyan "belehalok" módon, de azért hiányzik. Egy-két terület különösen honvágyat tud kelteni bennem: Újpesten és Óbudán imádtam lakni. Zugló csak azért nem kerül ebbe a csoportba, mert ott egy idióta volt a főbérlőm, különben azt a környéket is szerettem. Még az ablak alatt elrobogó villamost is.
És persze ott vannak a kényelmi okok. Aki úgy nő fel, hogy "tekerem és meleg van", annak baromi nehéz átállni egy fatüzelésű kazánra. :') Szerencsére már egész jól megtanultam begyújtani. De mikor még azon a szinten voltam, hogy már ez a procedúra elvett egy órát az életemből, annyit bénáztam, akkor komolyan fontolóra vettem, hogy inkább megfagyok.  ⛄
A másik, ami baromira hiányzik, az a sarki éjjel-nappali. : ...

A 21. századi közösségi oldalak világában elveszve, valahogy mintha elfeledkeznénk a privát szféra meghitt intimitásáról. Naponta kerülnek fel az Instagamra eljegyzési fotók, a Nagy Kérdés pillanatáról; napjainkban már nem elég a gyűrű meg a virág a lánykéréshez, kell hozzá telefon is, amivel megörökítjük. A friss házasok az IGEN kimondása után már nem csókot váltanak először, hanem családi állapotot a Facebookon. A fényképalbumba való „Petike 2 hónapos és 3 napos”, illetve „Petike 2 hónapos és 4 napos” típusú képek pedig előbb kerülnek ki a közösségi média felületetekre, mint a nappaliban a könyvespolcra.

Félreértés ne essék: senkinek a boldogságára nem vagyok irigy. Nem azt mondom, hogy minden volt ...

Hétfő hajnalban tudtam meg a választási eredményeket. Este kidőltem, meg egy átdolgozott munkanap után nem volt se erőm, se kedvem, se energiám kivárni a szavazatok számolgatását.

Hétfőn hajnalban tudtam meg, hogy a gyűlölet-kampány győzött, nem is akármilyen százalékkal.

Alapvetően nem követem a napi politikai eseményeket és nem is szeretek különösebben társalogni róluk, de az utóbbi hetekben azért rendszeresen foglalkoztam vele, hétfőn pedig rengeteg elemzést olvastam.

Az első reakcióm nekem is az volt, hogy nem hiszem el, hogy ennyi hülye van, de azóta kicsit árnyaltabb a kép. A dolog végtelenül egyszerű: az országban rengeteg olyan ember van, aki azon az elven működik, hogy ha valamit bemondanak a tévében és rádióban is, ...