Április óta tudatosan kerültem a politikai témájú cikkeket a neten. Átfutottam, ha szembejött, de nem igazán foglalkoztam vele; a szavazás után kicsit kiégtem a témában. A rabszolgatörvényről is csak a kollégáimon keresztül értesültem.

De ma reggel szembejött velem egy hétfői címszalag az Indexen, hogy valamelyik fejes szerint a magyar munkavállalók azért mennek külföldre dolgozni, mert ott több túlórát vállalhatnak, és a rabszolgatörvénnyel túlóratörvénnyel ezt a problémát óhajtják orvosolni.

Ilyen bevezető után a cikket már nem nyitottam meg. De rögtön felébredtem a szokásos reggeli „valaki adjon már kávéééét” állapotomból.

HOGY MI VAN? A túlóra kérdést úgy javítjuk, hogy a cégeknek újabb lehetőséget adunk a kezébe, hogy még több „szabadon választható” túlórát akasszanak a munkavállaló nyakába? Mert ez a túlóra dolog a legtöbb helyen pont annyira függ a munkavállaló döntésétől, mint amennyire a kötelezően szabadon válaszható tárgyak a diáktól az egyetemen. Mondhatsz nemet, csak akkor nem lesz állásod, illetve diplomád… Annyi különbséggel, hogy a szabválok a diák javát szolgálják, elmélyítheti tudását a választott szakon belül azon a területen, ami különösen érdekli, vagy belekóstolhat más képzések tananyagába. Míg a munkavállaló csak fogát csikorgatva, állását féltve bevállalja az újabb túlórát, aminek a munkabérét x hónapos, vagy éves időkereten belül lecsúsztatva fizetnek ki neki – már ha egyáltalán kifizetik. Ez csak egy újabb olyan pont, ahol a munkáltatónak hatalma van a munkavállaló felett. A magyar munkaerő nem azért megy külföldre dolgozni, mert ott rogyásig túlórázhat, hanem mert ott ezt  m e g f i z e t i k. Már a minimálbér jóval magasabb, mint itthon, és ha ez nem elég, akkor lehetőség van túlóra vállalására. Fiatalok mennek, hogy megteremtsék az alapot az önálló életükhöz, ne pedig havi százezret fizessenek (alsóhangon) egy lakásért, ami sosem lesz az övék. Családapák, feleséget, gyerekeket hátrahagyva, hogy néhány évi hajtással megkönnyítsék a későbbi életüket, vagy a gyerekek kirepülését. Persze, hajtani itthon is lehet, igaz? Lehet. Csak míg külföldön pár éves munkával lényeges megtakarításokra tehetünk szert, addig itthon az ember gályázhat látástól vakulásig egészen a nyugdíjig, és még így se nagyon hagy mást a gyerekeire, mint hitelhátralékot.

23 éves vagyok. Szinte minden második ismerősöm tervezi, hogy külföldre megy, ha befejezte a tanulmányait. Nem véglegesen, de évekre. A saját otthon megteremtéséért, vagy mert ott becsülik a munkáját. Vagy tőkét szeretne szerezni a vállalkozásához. Nem azért, mert nem akar a hazájában élni, hanem mert ÉLNI akar, nem kuporgatni. Látni néha a párját, meg a gyerekeit, és ezt nem olyan áron, hogy cserébe kikapcsolja szolgáltató a villanyt, mert nem tudta befizetni a számlát.

Erre a problémára nem a lehetséges túlóraszám növelése a megoldás, hanem például a munkáltatók kötelezése a túlóra normális határidőn belüli kifizetése, hónapokig, évekig tartó csúsztatgatás helyett…