Na, ez nem az a kulturált poszt lesz. Próbálnék én úgy írni, csak erről nem lehet. Nem élünk kulturált világban. Nagyon nem. És a kereskedelem az egyik legalja. Beleszarnak egy táskába, és visszateszik a helyére. Beszarnak a próbafülkébe. Bepisálnak. Vagy egyszerűen a szőnyegre pisilnek az asztal mellett. Esetleg kiverik a fülkében a tükörre. Ezek után az, hogy szexelnek a fülkében, már tök visszafogottnak tűnik.
Hihetetlennek hangzik, igaz? Olyan városi legenda feeling, biztos nem így volt, biztos mindenki hozzátett kicsit... Sajnos nem. Így volt. És amikor azt hiszed, ennél hajmeresztőbb sztori már nem jöhet, akkor kiderül hogy az egyik kollégádnak a kezébe nyomtak egy zacskó pisit tegnap. Csak állok és pislogok, kínomban röhögök, hogy mi van?? Úgy értem, MI VAN?!
Ruházati eladóként dolgozom a kereskedelemben. És vannak nagyon kedves vevők, vásárlók, akik feldobják a napomat, akikkel lehet mosolyogva pár szót váltani, akik szép napot kívánnak, mikor vásárlás után elköszönnek. De most nem róluk lesz szó. Azokról, akik kisebbségi vagy épp felsőbbrendűségi komplexusok miatt úgy gondolják, hogy velem és kollégáimal kitörölhetik a sejhajukat. Akik nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy az a munkánk, hogy segítsük őket, nem pedig az, hogy csicskázzunk nekik, és lenyeljünk mindent (!) Köszönni, kérni bármit képtelenek, odaintenek az osztály másik feléből, de volt pár példa csettintésre is. Esetleg odakiabálnak, hogy hé. Mert megtenni az az 5-10 lépést luxus. Hiszen azért vagyunk, hogy ugorjunk, rohanjunk. Lehetőleg szakadjunk legalább négy felé, keressünk méretet, tudjuk fejből az egész üzletet, hogy mi hol van (elég nagy üzlet azért...), és persze emellett álljunk állandóan kasszában, mert két óra nézelődés után nem lehet öt percet sorban állni. Volt kolléga, akihez majdnem hozzávágtak egy shopping bagnyi ruhát, fülkében, kasszában, mert megunták a sort, amiről mi nyilván nem tehetünk.
Pfu. Ilyenkor azt érzem, hogy jól jönne még egy özönvíz. Vagy hogy az emberiség igazán megérett a pusztulásra... Persze egy csomó másik dolog is kiváltja ezt az érzést belőlem, de sose lenne vége ennek a bejegyzésnek, ha azokat is megfogalmaznám. Csak most iszonyúan felment bennem a pumpa, és muszáj volt leírnom. Köszöntem a figyelmet!