Néha elgondolkozom, hogy is van ez. Most ezek a fehérneműk értünk vannak, vagy ellenünk?
Félreértés ne essék, nem valami furcsa melltartó-ellenes szektába léptem be, még csak nem is a „free the nipple!”-mozgalomhoz kívánok csatlakozni a cikkemmel.
De. Lassan hónapokig kell vadásznom egy-egy viselhető darabot. És viselhető alatt azt értem, hogy ha egy-két óránál tovább van rajtam, akkor sem nyom, szúr, és nem érzem úgy magam, mintha egy modern kalodában lennék. Örülök, hogy a fűző-témát jóval a születésem előtt letudtuk, de az utóda sem remekel valami nagyon hősiesen.
Semmilyen ruhadarabot legyártani nem könnyű, hiszen nincs két egyforma ember: nincs két egyforma cickó sem. Még a sajátjaink sem egyformák! Kicsi, nagy, telt, lapos, hegyes, gömbölyű, és akkor még a hátunk szélessége is befolyásolja a kényelmet, méretet. Szóval én teljesen értem, hogy ez igazi kihívás, de ennek ellenére akármelyik barátnőmmel beszélgettem a témáról, valahogy mindenki hasonló elkeseredett kitartással próbálja levadászni az igazit. Pedig távolról sem hasonlóak az adottságaink, sőt!
Értem én, hogy nekem a sportolás miatt aránylag széles a hátam, a kis meggymagjaim elég korán megálltak a növekedésben (nőtt helyettük a seggem hátsófelem, szóval az egyensúly valamilyen formában megvan), de azért nem érzem magam olyan különleges ufónak, hogy a melltartó vásárlás ekkora kihívás legyen. Mert amiben merevítő van, az mindenképp nyom, vagy pedig eláll, amiben nincs, abból a 70A szorít, a 75B nagy, és a kettő közötti méret ötvenből egyszer van az üzletben, vagy pedig csupa csipke, ami télen még okés, de nyáron a passzos trikó alá nem jó, a sportmelltartó pedig pont egy-két órán keresztül kényelmes, utána megfulladok benne.
A másik problémám, hogy ha találok egy melltartót, ami nem csak 5 percig kényelmes a próbafülkében, akkor abban akkora push-up szivacs van, hogy majdnem az államig nyomja a meggymagokat. Kérdem én, újabb és profibb és „hatásosabb” kosárméret növelő cicifixek helyett nem lehetne a kényelemre fókuszálni? Csak mert én speciel teljesen jól elvagyok a csajokkal, akkorák amekkorák, nekem ez éppen megfelel, tökmindegy, hogy milyen ruha van rajtam, vagy mi az alkalom, és egyébként sem szeretném az izmaikat feleslegesen kinyújtani. Én kérek elnézést, amiért egészséges a testképem, és nem kergetek semmiféle amerikai álmot tökéletes cickókról és fenekekről.
Emlékszem, milyen izgatott voltam, amikor megkaptam az első kis pamutmelltartómat, nem is cicifix volt az, hanem csak top, mennyire nagylánynak éreztem magam tőle, és mennyire nem értettem a felszabadult érzés keresztanyám arcán, amikor munkából hazaérve megszabadult az övétől.
Hát most már értem.

Kép forrása: Pinterest