Nemrégiben elkezdtem nézni a Feleségek luxuskivitelben című sorozatot.

(Itt mindenkinek hagyok egy kis időt, hogy megeméssze az infót. Megvolt? Oké.)

Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy pár hete, mikor Anyukáméknál voltam látogatóban, baromi lassan jött le a film, amit tesómmal nézni akartunk, és míg vártunk, benyomta a Dancsó-féle kritikát az aranyásókról. Majdnem sírtam a röhögéstől, és úgy döntöttem, egy részt muszáj ebből megnézni, másnem tanulmánynak.

Nos, tegnap döbbentem rá, hogy végignéztem egy egész évadot. Így az első tény, amit leszűrtem az, hogy bármit meg lehet nézni. Bármilyen észveszejtően buta, felszínes, siralmas sz.rt.

Az egész sorozat körülbelül ezekre a mondatokra, gondolatokra épül: "Mit szeretünk? A llluxust!" (igen, három darab L betűvel), "A világ egy nagy színpad, ahol én vagyok a főszereplő", "Majd a férjeink megveszik!", "Nem fogok megfohászkodni" (jól gondoljátok, ez a kedvencem), illetve "Mi a f.szt képzel ez magáról?" Ezek alapján el lehet képzelni, mennyire tartalmas.

De ami szöget ütött a fejembe az valaminek a hiánya. Minden részben 50 percen keresztül mást se látunk, csak hogy egy csapat méregdrága ruhába öltözött nő milyen felesleges baromságokra veri el a pénzét. Biztos én gondolom rosszul, de szerintem harmincas nők ezrei élnek botox nélkül. És ki mernek menni az utcára! Szóval, cipők, ruhák, ékszerek, amiknek az árából már egy tökjó használt autót lehet venni, vagy adott esetben egy házat vidéken. De arról sehol egyetlen szó sem egy egész évadon keresztül, hogy bárki valami H A S Z N O S R A költené azt az irdatlan mennyiségű pénzét.

Kit érdekel, hogy gyerekek, idősek, állatok valahol betegek, szenvednek, segítségre szorulnak? Senkit. Egy új bunda vagy estélyi, az már inkább.

Ez volt az a pont, amikor elgondolkodtam, hogy mit akar tulajdonképpen ez a sorozat? Mert én kerestem, igazán próbáltam legalább valami pici, full általános, elcsépelt bölcsességet, értékképviseletet találni benne, de nem sikerült. Szeretném hinni, hogy az egész megrendezett, előre megírt konfliktusokkal és párbeszédekkel, de az a szomorú tapasztalatom, hogy igenis léteznek ennyire buta, felszínes, önző emberek. Akiknek tényleg annyi az élet, hogy "botox-partyra" járnak, és hogy ébredés után már valaki sminkeli őket, igazítja a műszempillájukat, mert ezek nélkül reggelizni sem lehet kiülni a teraszra.

Az egyetlen jelenet, amiért megérte nézni, az volt, mikor Babettel közli a fiatalosítására felkért stylist, hogy a több száz kedvenc cipője közül az egyik egy "vizuális környezetszennyezés".

Képünk illusztráció, forrása: Pinterest