A fenti mondat a húgomtól származik; múlt héten írta nekem, amikor éppen „Jézusom, mennyi hó, ne már, én ezt e g y á l t a l á n nem akarom!” hangulatban voltam. Bár ezen a téren nem tudok eleget tenni a felszólításnak, tökéletesen értem, mit akart mondani.
Nagyon sokáig hittem a karácsonyi csodavilágban. 12-13 évesen, amikor azért már javában tudják a gyerekek, hogy nem a Mikulás hozza a csokikat a hótaposókba, hiába mondja az apjuk, hogy látta átesni az öreget a szomszéd kerítésén... Ha látott is valakit, az tuti nem a Mikulás volt. Ezt tudtuk mi is, én mégis makacsul ragaszkodtam az angyalkák-Jézuska történethez. Nálunk az volt a szokás, hogy az angyalok díszítik fel a karácsonyfát, és este, vacsora után csengetnek, ha lemehetünk végre megnézni. Nos, én konkrétan kb. 18 éves koromig nem voltam hajlandó díszekbe öltöztetni a fát. Kellett a varázs, a meglepetés, és a gyerekkoromból megmaradt öröm, amikor meglátom a minden évben ugyanúgy, és mégis máshogy
ékesített karácsonyfát.
Szerencsére ezt az örömöt más téren is életben lehet tartani. Egy adag vatta- vagy krumplicukor ugyanúgy boldoggá tesz, mint 5 évesen. Ahogy egy plüss elefánt is. Imádom a csíkos, és a vastag, hópihés gyapjúzoknikat (most is az van rajtam). Odavagyok a mintás vagy színes harisnyákért. Szeretek a strandon játszani a vízben, nem csak grillcsirkeként sülni a parton. Szeretek ökörködni a munkahelyemen. És a világon az egyik legjobb dolog, amikor röhögök egy jóízűt – saját magamon.
Az emberekben valahogy az a furcsa képzet él, hogy felnőtt az, aki állandóan nyúzott, mindig valami teendőn jár az esze, gondterhelt, és ebből az állapotból nem zökkenti ki még a törökméz sem. Nekem is vannak ilyen napjaim, de általánosságban nem ez jellemző, és nem is kéne, hogy így legyen.
Itt vannak az ünnepek, de ettől függetlenül is: merjünk örülni! Hangosan, látványosan, úgy, ahogy a gyerekek. Hóangyal, vagy bárányos bögre, bolyhos zokni... Kinek mi. Tegyük néha félre a gondokat, tudom, hogy nehéz, de nem lehetetlen. Tegyük félre, és vegyük észre az apró dolgokat, az apró szépségeket.